Gyermek rajzelemzés
Gyermekrajzok
" Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot "
Ady Endre
A gyermeki rajzoknak a szülők és pedagógusok érdeklődéssel figyelik, azonban a gyermekrajzok jelentősége nagyobb annál mint amennyi figyelmet szentelünk ennek a tevékenységnek.
A gyerekrajzok vizsgálatának az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, és a terápiás módszerek között is egyre nagyobb szerepet kap.
A pszichológia a rajzot akaratlan önvallomásnak, legbelső lényünk kifejezésének tartja. Ezért aknázza ki a benne rejlő emberismereti, sőt pszichodiagnosztikai lehetőségeket.
Legfontosabb kifejezési, önmegismertetési eszközünk a forma. Gyerekkorban különösen: a mozdulat, az ugrálás, a grimasz de főként a rajzolás, festés.
A gyerekrajzos tanulmányozása alig több mint egy évszázados múltra tekint vissza.
A rajzolás a gyerekek számára az önkifejezés egyik eszköze. Az érzelmek, indulatok, hangulatok szóbeli kifejezéséhez szükség van bizonyos verbális szintre.
A játék egyik alfaja a rajzolás, amely lényegében a gyerek belső folyamatainak tudattalan közlése a külvilággal.
A fejlődéslélektani szakaszok felállítását és kidolgozását 1985-ben Cooke Ebenzer valósította meg először. Már Ebenzer úgy látta, hogy a gyerekek grafikus megnyilatkozásainak figyelemmel kísérése és elemző értékelése alkalmas lehet a gyereklélektani sajátosságok megismerésére.
Rhoda Kellog az alapfirkákat a személyiség első lenyomataként tartja számon.
A szándékos vonalvezetés 11-18 hónapos korra tehető. Boldogsággal tölti el a gyereket, hogy bizonyos eszközök igénybevételével nyomot hagy a világban. A grafikus fejlődés szorosan összefüggést mutat a gyermeki személyiségfejlődéssel.
Mielőtt általánosságban betekintenénk a gyerekrajzok világába arra az összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy gyermeki rajz nem csak a szakemberek számára hanem mindenki számára "beszédes" lehet, csak értő odafigyelés szükséges hozzá.
8 hónaptól 2 éves korig:
Az írószert ebben a korban marokra fogják, erősen rányomják a papírra. Később a teljes vállöv ritmusos mozgásával rendszerint lengővonalak vagy körkörös gomolyagfirkák rajzolására válnak képessé. Két éves kor körül a vezetés és irányítás nagy részét átveszi a mutatóujj.
26 hónaptól 54 hónapig:
Az írószert a három radiális ujjal tartja, majd fokozatosan a hüvelyk és mutatóujj tevékenysége kezdi kontrollálni, ebben a korban az írószert nagyon közel fogják a hegyéhez . Ekkor jelenhet meg a tömb, a vegyes és a zárt firka, illetve az írást utánzó firka.
5 évestől 7 évesig:
Begyakorolja és készségszinten elsajátítja az íróeszköz használatát, azt a legmegfelelőbb helyen fogja, s a mozgásvezérlés hangsúlya fokozatosan a mutatóujjra tevődik. Ezzel a ceruzafogással válik lehetővé a precíz, szem vezérelt és változatosan bonyolult vonalformák kivitelezése.
Automatikusan szerkesztett firkák szakasza
3 éves kor környékén általában kialakulnak a kombinátumok amikor a gyerek három vagy több alapfirkát kapcsol össze. Megjelenik a zárt firka amelynek kedvelése az én tudat kialakulásával hozható összefüggésbe. A leválás feszültsége kíséri ezt a kort, megjelenhet például az első spontán önkorrekció. Erős fantázia és az önkontroll hiánya jellemzi ezt a kort.
Konstrukciós firkák
4-5 éves kor jellemzője, hogy lezárul a firkakorszak, bonyolultabb szerveződésű formák kezdenek kialakulni. Leolvasható belőle a gyerek aktuális lelki állapotán kívül az alapvető az illetőt meghatározó személyiségjegyek, mint például a temperamentum. A firkaelemek a tér kitöltését szolgálják, örömet jelent a gyereknek a firkamozgáshoz való visszatérés, amelyeket egészen kicsi gyerekkorában használt.
5-10 éves korban feltámad az igény, hogy kitöltse az egész rajzfelületet. Az üres területek nyugtalanítólag hatnak egy ilyen idős gyerekre. A színek szerinti megkülönböztetés elsődleges a formával szemben, minél több érzelem fűzi őket valamihez annál élénkebb színűre színezik. Óriási tempóban tempóban készülnek el egy képpel.
Egy 4 éves gyerek rajzáról nem lehet megmondani, hogy melyik országban, földrészen rajzolták. Erre a korra tehető a felismerhető tárgyak rajzolása, tér kezdetleges ábrázolása.
5 éves kor jellemzője a sematizálás, megalkotja a saját sémáit a gyermek, amelyeket minden rajznál azonos módon alkalmaz. Betűrajzolás kezdetei is erre a korra tehetőek.
6 éves korban a gyerekek előre címet adnak az elkészíteni szánt kompozíciónak. Gyakran ajándékoznak rajzot ebben a korban, és azt gondolják, hogy rajzuk ugyan olyan örömet okoz annak akinek készítik, mint amilyen örömet éreztek akkor mikor rajzolták. Lassacskán eltűnik a fantasztikum és a színek is lassan hasonlítani kezdenek a valóságoshoz.
9 éves korban kezd csökkenni a rajzolási kedv, sokaknál ebben a korban meg is szűnik. Ebben a korban készült rajzokon már nem ők a főszereplők.
Individuális firkák
12 és 15 éves kor között a gyerek időnként a pszeudó-firkakorszakba kerülhet, amikor újra firkálni kezd, de az ábrázoló szándék nem tűnik el teljesen. A serdülők és felnőttek spontán keletkezett firka jellegű rajzaiból a személyiségre, az egyén pszichodinamikai folyamataira lehet következtetni, de ezek már olyan bonyolult lélektani folyamatok, hogy csak a szakemberek számára hordoznak információt.
7 és 14 éves kor között vezető fejlődési elv a ritmus, mint hogy az egész világ is a ritmusra épül. Az írásos rajzos vonalvezetés ritmizálása vagy annak hiánya következtetni enged a személyiség én erejére, magabiztosságra, általános pszichés állapotra. Nagyon fontos szakasz ez, amelyre a gyakorló szülőknek érdemes figyelmet szentelniük. Ritmus teljes hiánya értelmileg sérült gyerekeknél illetve fizikálisan sérült gyerekeknél fordul elő.
Emberábrázolás
A rajzolt emberalak színvonalából 10 éves korig következtetni lehet a rajzoló intellektuális , mentális szintjére. A mentális és rajzi fejlődés nagyjából párhuzamosan halad.
A kisgyerek nem embert hanem emberi képzeletét rajzolja meg, amely nagyon fontos különbség, hiszen még laikusok számára is hordoz információt. Például 3-4 éves korban alakjaiba számfeletti részleteket iktat be pl.3 szem, láb
Arányeltolódások figyelhetőek meg: nagy fej, szem, száj, az embert rajzolja legnagyobbra ha más tárgy is van a rajzon, amelyek ugyanerre a képzeleti működésre vezethetőek vissza. A figurák mozdulatlanok.
5 éves kor körül jellemző a nyitott törzsű figura, amelyre gombokat rajzolnak, a gombok ebben a korban kitüntetett szerepet kapnak, a felöltözés egyfajta jelzése a szociális térhez való alkalmazkodásnak, szintén nagyon fontos rajzelemnek tekinthető.
6 éves kor után jellemző, hogy ember emberrel vagy csoporttal jelenik meg. Ekkor próbálkoznak először különböző testhelyzetek ábrázolásával. Jellemzőek erre a korra a röntgenrajzok, amikor a belső szervek illetve csontok is megjelennek a ruha alatt. Lámpaembereket rajzolnak átlagosan 9 testrésszel. Tenyér és ujjak ábrázolása ebben a korban válik általánossá.
7 éves korban 10-11 testrész jelenik meg a rajzokon. Haj helyes csatlakoztatása megjelenik. Kezdetleges módon már érzelmeket is ábrázolnak.
8 éves korra már profilban képesek embert ábrázolni, eddig a korig az alakokat csak szemből ábrázolják, megjelenik a cselekvés, teljesen felöltöztetik az alakot.
9 évesen 14-15 testrész jellemző. Szemet már jól kidolgozzák, finomodnak a kontúrvonalak.
10-12 éves korban a szociális precepció fejlődése tükröződik a családrajzokon, pedagógusok számára sokat mondóak az ebben a korban készült családrajzok.
